Kedves Szülő!
Egy műtét általában nagy stresszt okozhat mind a szülő, mind pedig gyermeke számára, mely érthető, hiszen legtöbbünknek ez egy szokatlan, ismeretlen élményt jelent. Engedje meg, hogy az alábbiakban segítséget nyújtsunk az erre való felkészüléshez. Természetes, ha aggódik gyermeke műtétje előtt, illetve, ha látja, hogy gyermeke is izgul. Ön, mint gyermeke szakértője azonban rengeteget tud segíteni neki abban, hogy a műtét minél kellemesebb élményként maradhasson meg.
Mit tehetek a műtét előtt otthon gyermekemért?
A műtétre való felkészülést már otthon elkezdhetik.
Az ismeretlen mindannyiunk számára ijesztő, éppen ezért fontos, hogy a műtétet megelőzően beszélgessenek arról, várhatóan mi fog történni a kórházban.
Bátorítsa gyermekét, hogy tegye fel kérdéseit, fogalmazza meg félelmeit. Közösen akár azt is kitalálhatják, mi az, ami segíthet csökkenteni ezt a félelmet. Főleg kisebb gyermekek még nehezebben tudják szóban megfogalmazni, mi is az, ami foglalkoztatja őket. Számukra nagy segítség lehet a játék, hiszen ez a gyerekek természetes nyelve. Jó ötlet lehet, ha otthon közösen eljátsszák a műtétet: gyermeke meggyógyíthatja kedvenc plüssállatát vagy babáját, megismerkedhet a különböző orvosi eszközökkel, ezáltal nyugodtabban és kevesebb félelemmel fogja viselni azokat a beavatkozásokat, amiken keresztül kell mennie. Emellett, ha a gyermek azt játszhatja, ő az orvos, megtapasztalhatja azt is, hogy ő irányíthatja az eseményeket, ő döntheti el, hány injekciót ad, melyik kezére kerüljön a vérnyomásmérő stb., ez pedig segít neki abban, hogy kevésbé érezze magát kiszolgáltatottnak a különböző beavatkozások során. Biztosítsa a gyerekét afelől, hogy minden rendben lesz, az orvos és a nővérek tudják, hogy mire van szüksége ahhoz, hogy jobban legyen, azért vannak itt, hogy segítsék őt a felépülésben, gyógyulásban.
Érzelmileg és fizikailag is készítse fel gyermekét az érzéstelenítésre, altatásra, ebben segíthet pl. egy mese: „Amikor a téli álmot alvó medve felveszi a műtősruháját, Ursula nővér maszkot ad rá, vagy egy különleges varázsfőzetet ad neki, amelytől nagyon gyorsan elalszik. Az álmos maci az altatás után nagyon lassan tér magához.” Bevethetik a kedvenc meséjük hőseit is. Testi szinten az érzéstelenítésre és altatásra való felkészítésnek fontos része a szédüléshez való hozzászoktatás. Finoman forgassa körbe a gyereket egy forgószékben, majd miközben pihen, figyelje meg az összes testérzetet, ami keletkezik benne. Mivel a varázsfőzettől úgy érezheti, mintha lebegne vagy forogna vele a világ, fontos, hogy erre is felkészítse. Kérje meg, hogy csukja be a szemét, és lassú be- és kilégzéssel lazuljon el, miközben elképzeltetheti vele, hogy egy varázsszőnyegen repül az égen, vagy egy medence vizén lebeg egy matracon. Ha gyermeke a fájdalomról kérdezi, mondja el őszintén, mi az, ami fájni fog (pl. branül betétel), mert így gyermeke továbbra is meg fog bízni abban, amit mond. Mesélje el, hogy ezek a kellemetlen beavatkozások az ő gyógyulását szolgálják.
Mit hozzak magammal?
A gyermekeknek biztonságot ad az, ha számukra ismerős személyekkel, tárgyakkal vannak körülvéve: jó ötlet tehát néhány számára kedves tárgyat behozni a kórházba, akár közösen ki is választhatják, melyek legyenek ezek. Egy kiválasztott plüssállat vagy baba akár a műtőbe is bekísérheti majd a gyermeket. Ez nagyon vigasztaló lehet számukra abban a helyzetben, amikor el kell válniuk a szülőtől.
Kiegészítő irodalmak, mesék, amikkel már otthon készülhetnek:
Gombolyag története – egy shunt-ös kiscica meséje
Bori kórházba kerül
Álomgyár a kórházban (online elérhető)
Mi történik a kórházban?
A betegfelvétel napján minden olyan szakemberrel megismerkedhetnek, akik a kórházi bent tartózkodás során végigkísérik gyermeke útját.
Az ambuláns bejelentkezést követően a kórház 3. emeletén a gyermekgyógyász megvizsgálja a gyermeket, hogy egészségügyi állapota megfelelő-e a műtét lebonyolítására. Ezt követően egy vérvételre kerül sor. A vérvétel után a gyermek papírjaival le kell menniük a felvételi irodába, és a gyermek osztályos felvételét kezdeményezni.
Amint visszaérkeznek osztályunkra egy ápoló fogja Önöket tájékoztatni a továbbiakról.
A gyermekek gyakran jobban félnek, ha szüleik meg vannak rémülve, hiszen a szülő reakciója fontos üzenet számukra a környezetről: ha a szülő szorong, az azt közvetíti a gyermek számára, hogy az adott helyzet ijesztő, tehát a gyermek is nagyobb eséllyel lesz rémült. Ha azonban gyermeke azt érzi, bízik az orvosokban és a nővérekben, ő is nagyobb biztonságban fogja magát érezni velük. Szülőként gyakran nagyon nehéz nyugodtnak maradni egy ilyen helyzetben, ebben segíthet, ha van valaki, akinek Ön is beszélhet az érzéseiről, félelmeiről. Emellett ahhoz, hogy legyen ereje gyermekének a lehető legjobb támogatást adni, szüksége van arra, hogy Ön is pihenjen egy kicsit. Nem baj, ha más kötelezettségek miatt gyermekét egy időre magára kell hagynia. Előfordulhat, hogy gyermeke ilyenkor sírással reagál, segítsen neki megbirkózni ezekkel a helyzetekkel, szóljon, mielőtt elmegy, és mondja meg, mikor fog visszatérni. Kisebb gyerekeknél segítség lehet, ha nem a pontos időt mondja meg, hiszen számukra az még nem sokat jelent, hanem megpróbálja érkezését valamihez kötni, pl. „Reggeli után jövök”. Nagyon fontos, hogy az ígért időpontra valóban vissza is térjen, hiszen gyermeke így tud továbbra is bízni abban, hogy ha elmegy, vissza is fog térni. Emellett az is segíthet, ha megbizonyosodik arról, hogy van gyermekénél valami, (egy játék, vagy takaró), ami segít neki megnyugodni, illetve jó ötlet lehet az is, ha megpróbálja megszervezni, hogy valaki más vigyázzon rá, míg Ön távol van. Fontos, hogy mindig átadja gyermekét annak, aki távollétében vigyázni fog rá (pl. nővér), beszélje meg vele, ki lesz az, akihez szükség esetén fordulhat.
Délután már kiderül a műtéti sorrend, mely sürgős esetben módosulhat.
A műtét előtti éjszaka a nővérek előkészítik a gyermekét a műtétre egy újabb fürdés, hajmosás kíséretében, fokozottan ügyelve a műtéti terület előkészítésére, tisztaságára. Lehetséges, hogy gyermeke már ekkor megkapja az infúzióhoz szükséges branült, ám előfordulhat az is, hogy erre csak a műtőben kerül sor. A branül betétele egy szúrással és némi kellemetlenséggel jár, ám ezen keresztül gyorsan és hatékonyan tudunk gyógyszereket juttatni a gyermek szervezetébe, illetve a hiányzó folyadékot is pótolni tudjuk, mintha egy kicsi szívószál lenne a gyermek erében. A branül segít nekünk abban is, hogy gyermekét ne kelljen minden alkalommal megszúrni, amikor pl. gyógyszert juttatunk a véráramba.
Ha Ön is jelen van fájdalmas beavatkozásokkor, fontos, hogy ne Ön legyen az, aki esetleg lefogja a gyermeket, Önnek csak az a feladata, hogy támogatást, biztonságot adjon gyermekének. Segíthet, ha eltereli a figyelmét, mesél neki, beszélgetnek olyan dolgokról, amiket gyermeke szeret és ismer, vagy mondhatja gyermekének, hogy figyeljen egy játékra vagy egy képre. A számolás, éneklés vagy az ábécé betűinek sorolása szintén jó figyelemelterelő módszer lehet. Meséljen neki a kedvenc helyéről – meg is tervezhetik akár, hogy amikor jobban lesz, elmennek oda. Ha fájdalmat érez, mondhatja neki, hogy mutasson egy olyan testrészt, ahol minden rendben van, ahol kevésbé fáj, és kérje meg, hogy figyelje meg azt a részt. Tudassa vele, hogy rendben van, ha sír, szabad kifejezni az érzelmeket. Megerősítheti gyermekét azzal is, ha megdicséri, biztatja, vagy elmondja, milyen büszke rá.
Az altatás miatt a műtét napján gyermeke nem ehet, illetve nem ihat. Ez az étlen-szomjan várakozás érthető módon nem könnyű időszak, gyermeke könnyen nyűgössé, ingerültté, lehangolttá válhat, azonban Ön, mint szülő, nagy segítséget jelenthet gyermeke számára. Fontos, hogy elfogadja gyermeke érzéseit, de emellett magyarázza el neki, hogy ahhoz, hogy a műtétet el lehessen végezni, fontos, hogy üres legyen a gyomra. Sokat segíthet, ha a várakozás időszakában közösen csinálnak valamit, amiben a gyermek kedvét leli: akár otthonról is elhozhatják kedvenc játékaikat, de osztályunkon is rengeteg játék van, amikkel akár a játszórésznél, akár a kórteremben lehet játszani. Játék közben ugyanis a gyermek elengedheti a félelmeit, és elmenekülhet a kórházi élmények valóságától.
Az étlen-szomjan létről a következőket érdemes tudnia:
A gyomor tiszta folyadékkal nagyjából 1 óra alatt, anyatejjel 3 óra alatt, tápszerrel 4 óra alatt, és minden szilárd, rostos étellel 6 óra alatt ürül ki. Arról, hogy gyermeke mikor ehet-ihat utoljára a műtét előtt az altatóorvos fogja Önöket részletesen tájékoztatni.
Közvetlenül a műtét előtt a gyermeke már nem kelhet fel az ágyból, ugyanis kap egy bódító hatású gyógyszert, ami szédülést okozhat. A bódítóra nagyon sokféleképpen reagálhatnak a gyerekek: van, aki nyűgös, ingerült lesz, van, aki épp ellenkezőleg, mosolygós és jókedvű, van, aki úgy látja, mozog a szoba, illetve kettős látása van, de olyan is akad, aki már ekkor elálmosodik és elalszik. Fontos, hogy maradjon nyugodt gyermeke esetleges zaklatottsága ellenére is, hiszen ez a gyógyszer hatása, amire a gyerekek legtöbbször nem is emlékeznek. A gyógyszer beadása után nem sokkal műtős fiú fogja lekísérni gyermekét. Egészen a műtő ajtajáig lekísérheti Ön is gyermekét, útközben foghatja a kezét, beszélhet hozzá, bátoríthatja, biztosíthatja arról, hogy a műtét után várni fog rá. A műtét alatt nyugodtan lemehet az udvarra, vagy visszajöhet az osztályra is, pihenhet. Segítség lehet, ha saját magának is hoz valamilyen elfoglaltságot a várakozás időszakára. Ha a műtét hosszabbra nyúlna, mint a tervezett, akkor emlékeztesse magát, hogy a műtő olyan, mint egy zenekar, sok orvos és nővér összehangolt működése kell ahhoz, hogy a végeredmény egy szép dallam, egy sikeres műtét legyen. Éppen az egymásrautaltság miatt azonban elég egy kis csúszás ahhoz, hogy az a végeredményben már jelentős változást jelentsen. Ez nem jelent problémát. Legyen nyugodt, az orvosok amint lehetőségük van rá, tájékoztatni fogják minden fontos részletről. Biztos lehet abban, hogy informálják majd gyermeke állapotáról, mégis, ha úgy érzi, több információra van szüksége, vagy nem világos, amit mondtak Önnek, ne habozzon feltenni kérdéseit. Gyermekét már a műtőben felébresztik, erre azonban ők legtöbbször még nem emlékeznek, sokszor még az osztályra visszatérve is álmosak, alszanak. Kijövetelkor oxigént is kaphatnak, amely nem az állapot súlyosságára utal, hanem segíti a gyógyulási folyamatot, a szervezet természetes megküzdéseit mozgósítja, támogatja.
A műtét után van, aki nyűgösen, rosszkedvűen ébred, ez is teljesen rendben van. Biztosítsa gyermekét, hogy ott van vele, mesélje el, hogy vége van a műtétnek, minden rendben van, nyugodtan alhat még, vagy ágyban fekve azt csinálhatja, amihez kedve van. A műtét után közvetlenül ugyanis még nem szabad felkelni az ágyból. Enni, illetve inni is csak teljes ébredést követően– amikor a nővérek szólnak – fokozatosan lehet. Ennek menetében azonban a műtéttől függően jelentős különbségek lehetnek, ezért kérjük, mindenben kövesse a nővérek utasításait. Sok gyerek számára ez is nehéz lehet, de fontos, hogy elmagyarázza, a fokozatosságra azért van szükség, mert ha a gyomrot hirtelen megterheljük, az könnyen hányást okozhat. Mint a műtét előtt, itt is sokat segíthet, ha olyasmivel töltik el az időt, ami a gyermek számára izgalmas, érdekes. Amennyiben úgy látja, gyermekének fájdalmai vannak, bátran kérjen fájdalomcsillapítót bármely nővértől: ők tudják, gyermeke mikor milyen gyógyszert kapott, és mit kaphat. A nővérek a fájdalom felismerésében jártasak, számos paraméter és viselkedés mintából tudnak következtetni a fájdalom fennállására, még akkor is, ha gyermeküket nem ismerik annyira jól, mint Önök. A gyermekek központi monitoron vannak, melyet a nővérek a nővérpultnál található monitoron folyamatosan figyelemmel kísérnek. Ezen felül javasoljuk, hogy bátorítsa gyermekét az érzelmei, fájdalma kifejezésére, ezzel is segítve a nővérek és orvosok munkáját.
Ha már gyermeke evett, ivott és az ágyból is felkelhet, nincs más feladatuk, mint hogy folytassák a már megkezdődött gyógyulási folyamatot, illetve, hogy úgy töltsék el az időt, ahogy az mindkettőjük számára kellemes. Főleg kamasz gyerekeknek nagy örömet jelenthet a barátokkal, kortársakkal való érintkezés telefonon.
A műtétet követően fontos, hogy minél hamarabb próbáljanak visszatérni a megszokott napi rutinhoz, az ismerős, megszokott dolgok ugyanis biztonságot jelentenek a gyermek számára. Emellett az, ha gyermeke már önállóan meg tud csinálni olyan dolgokat, amiket a műtét előtt is egyedül tudott, kompetencia élményt adhat neki, úgy érezheti, nincs rászorulva másokra. A kórházi tartózkodás és a műtét okozta szokatlan élmények a gyermek viselkedésében megjelenő ideiglenes változásokat is okozhatnak. Lehetséges például, hogy gyermeke olyan dolgokat kezd csinálni, amiket kisebb korábban tett (pl. bepisil, fél a sötétben, fél a szülőtől való elválástól, újra elkezdi szopni az ujját, stb.). A kisgyermekek azért viselkednek így stressz hatására, mert ezek a dolgok életük biztonságot jelentő szakaszába viszik őket vissza. Annak érdekében, hogy gyermeke biztonságban érezze magát, fontos, hogy kifejezzék, hogy szeretik őt és vigyáznak rá. Bátorítsa gyermekét, hogy végezze önállóan a már megszokott tevékenységeket, illetve, hogy próbáljon ki új dolgokat: ha gyermeke magabiztosnak és kompetensnek érzi magát, az segíthet neki abban, hogy a kisgyermekes viselkedésformák helyett inkább az életkorának megfelelően tudjon viselkedni. Az is előfordulhat, hogy gyermeke dühös, elutasító, hevesen sír, hisztizik, szomorú, visszahúzódó, kedvetlen vagy nem együttműködő. Fontos, hogy fogadja el gyermeke érzéseit, biztosítsa őt arról, hogy érzései normálisak, és segítsen neki abban, hogy megfelelő módon tudja kifejezni azokat (pl. „Tudom, hogy dühös/szomorú vagy/félsz, de nem szabad senkit megütni”). Az érzelem elfogadása mellett fontos az is, hogy bizonyos korlátokat is állítsunk, amelyek megkülönböztetik az érzelem megfelelő kifejezési módjait a kevésbé elfogadható módoktól. A következetesen meghúzott határok ugyanis növelik a gyermek biztonságérzetét. A nem elfogadható viselkedésformák lehatárolása pedig a viselkedéses problémákat is csökkenti. Az érzelemkifejezés egyik jó terepe lehet a játék is, a játékban ugyanis a gyermekek könnyebben kifejezik érzelmeiket, szóban ugyanis kisebb gyerekeknél ez még nehézséget jelenthet.
A kórházi tartózkodás során a gyermekek gyakran kiszolgáltatottnak érzik magukat, úgy érzik, nincs beleszólásuk abba, mi fog történni velük. Annak érdekében, hogy nagyobb kontrollt nyerjenek az események felett, gyakran jelenik meg náluk ellenállás vagy követelőzés. Fontos, hogy részt vehessenek az ő szintjüknek megfelelő döntésekben (pl. hogy mit játszanak, melyik pólót vegyék fel, vízzel vagy teával vegyék be az orvosságot), azonban itt is fontos meghúzni a határokat, és nem mindenben eleget tenni a gyermek követeléseinek. Ha gyermeke továbbra is szeretné önállóan csinálni azokat a dolgokat, amiket otthon egyedül csinál (pl. öltözködés, fogmosás), bátorítsa őt ebben. Ne feledje, hogy ezek a viselkedésben megfigyelhető változások természetes jelei a kórházi tartózkodás nyúj totta kihívásokkal való egészséges megküzdési kísérleteknek, még akkor is, ha szülőként nehezen kezelhetőek, vagy frusztrálóak lehetnek. Ha tudja, hogy gyermekénél milyen viselkedésekre számíthat, jobban képes lesz arra, hogy megfelelő támaszt nyújtson gyermekének a sikeres alkalmazkodáshoz. Ahogy látja, nagyon sok olyan dolog van, amivel segíthet gyermekének abban, hogy megbirkózzon a műtéttel és azzal, hogy kórházban van. Szülőként Ön tudja legjobban, mi az, ami segít gyermekének nehéz vagy félelmetes helyzetekben. Ne feledje, az Ön vigasztalásával és támogatásával gyermeke képes lesz arra, hogy megbirkózzon a kórházi tartózkodás nyújtotta kihívásokkal, és a későbbiekben is jobban tudja majd kezelni a szorongással járó helyzeteket.
A műtétet követően a nővérek folyamatosan figyelik a kötést és a sebgyógyulást. Amennyiben bármit észlel, Ön is nyugodtan jelezheti nekik.
Újra otthon – Hogyan segíthetek legjobban a gyermekemnek?
Az otthoni aktivitás mértéke nagyban függ a műtéti indikáció és eljárás típusától, erről bővebb tájékoztatást az osztályon kapnak az orvosoktól és ápolóktól. Van azonban néhány általános információ, amely segíthet Önöknek.
Nyűgösség, fájdalom jelentkezhet otthon is, ez normális folyamat, hagyjanak időt a regenerálódásra, arra, hogy minden visszaálljon a normális kerékvágásba. Igyekezzenek előnyben részesíteni az ágynyugalmat, kerüljék a nagy közösségeket, illetve intsék óvatosságra a testvéreket, meséljenek nekik arról az ő nyelvükön, hogy miért van erre szükség.
Fontos, hogy az első sebellenőrzésig ne érje víz a sebet. A sebkezelésről Önök is tudnak otthon gondoskodni, ennek lépéseit az alábbiakban olvashatják.
A sebet fedő kötszert csak szükség esetén kell cserélni. A seb ne ázzon vízben, szennyeződés ne érje. Amennyiben indokolttá válik a kötés lecserélése, azt a legtisztább módon kell elvégezni a következőképpen:
Seb átkötésekor figyelje meg, hogy váladékozik-e a seb, észlel-e csorgást, esetleg piros, vérzik, duzzadt. Amennyiben a felsoroltak közül valamely tünetet észlelte, kérjük, hogy telefonon érdeklődjön a gyerek idegsebészeti osztályon a további teendőről.
Köszönjük a közös munkát! Mihamarabbi teljes felépülést, gyógyulást kívánunk!
Czétényi-Gorove Erzsébet (2017) és Zubovics Evelin Alexa (2023) nyomán
A tájékoztatót készítette: Zubovics Evelin Alexa és Virágh Zsófia (2024)
E-mail: neuronalapitvany@gmail.com
Cím: 2120 Dunakeszi, Szent István utca 31.
Telefonszám: +36 20 777 6809
Facebook: Együtt a Gyermekidegsebészetért Alapítvány
2025
Minden jog fenntartva
Megyes Boróka
Adószám: 19348814-1-13
Bankszámlaszám: 10918001- 00000120-13690017