Kezdetek

A gyermekidegsebészet – bár évszázados hagyományokra tekint vissza – önálló tudományterületként való megjelenését az 1929-től, Harvey Cushing munkásságától számítják, mely a klinikai gyakorlatban – a szakterület növekvő jelentőségével párhuzamosan – specializált osztályok létrejöttét is igényelte és jelentette.

Az „Amerikai Út” gyermekidegsebészete – Párizs és Moszkva után – Európa harmadik speciális osztályaként 1954-ben kezdte meg működését a dr. Gátai György vezette férfionkológiai osztály részeként 7 ággyal. Ugyanebben az évben – mintegy önállósodása szimbólumaként – az osztály még 7 ágyat, illetve az intézmény nyugati szárnyában, annak első emeletén különálló helyet is kapott. Ebben jelentős szerepet játszott az 1949-től már konzíliáriusi minőségben működő, a Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekklinikáján dolgozó dr. Szénásy József, akit az osztály önálló működésének indulásakor a gyermekgyógyászati, és gyermekneurológiai feladatok ellátására kértek fel, ezzel is megalapozva a gyermekidegsebészeti osztály működésének lényegét, melyet négy szakterület sajátos ötvözete jelent: az idegsebészet mellett a csecsemő- és gyermekgyógyászat, a gyermekneurológia, a gyermek aneszteziológia képviselői is nélkülözhetetlenek, ahogy a csecsemő-és gyermekápoló szakma is elengedhetetlen jelentőséggel bír.

A gyermekidegsebészetre jellemző aktuális nemzetközi, modern multidiszciplináris szemlélet hazai gyökerei ezek, melynek igen kedvező táptalajt jelentett az idegsebészeti szakmai specializáció szükségességének felismerése is. Kezdetben a gyermekeket a felnőtt műtéteket is végző idegsebészek operálták, elsősorban dr. Zoltán László (az intézet akkori igazgatója). A területen tapasztalt komplex problémák és sajátos igények mentén nélkülözhetetlenné vált egy csecsemőkre és gyermekekre szakosodott idegsebész jelenléte. Így lett 1956-ban az osztály gyermekidegsebésze dr. Paraicz Ervin, aki 1994-es nyugdíjba vonulásáig osztályvezetői minőségben jelentős részt vállalt az osztály szakmai fejlődésében és a nemzetközileg is elismert, korszerű ellátás megvalósulásában.

1979-ig – dr. Szénásy József nyugdíjazásáig – a páros együttműködése révén az osztály jelentős mérföldköveket ért el. 1959-ben voltak az első intratrachealis narkózisban zajló gyermekműtétek. Dr. Paraicz és Dr Szénásy együtt alakították ki a hydrocephalus kezelésének hazai rendszerét, mellyel (a liquor keringés és felszívódás tanulmányozásán keresztül) a klinikai gyakorlatban felvetődő kérdések és a tudományos munkával összefüggő kutatási feladatok szoros kapcsolatát is demonstrálták. 1967-től kerülhetett sor a hydrochephalus ventriculo-atrialis shunt műtétekre, majd a 80-as évektől a ventriculo-peritonalis shunt ellátásra.

Publikációik közül kiemelendő az először 1966-ban megjelent, több kiadást és fordítást is megélt monográphia, az „Ideggyógyászati és idegsebészeti vizsgálatok csecsemő és gyermekkorban”, illetve az 1982-ben publikált „Csecsemő-és gyermekneurológia” című szakmai berkekben iránytűként szolgáló szakkönyv.

Szénásy és Paraicz alapítói voltak az 1974-ben létrejött Gyermekneurológiai, pszichiátriai és idegsebészeti szekciónak, mely 1990-ben Magyar Gyermekneurológiai, Idegsebészeti, Gyermek-és ifjúságpszichiátriai Társasággá vált. 

A szakmai fejlődéssel egyidőben az osztály infrastrukturális lehetőségei is folyamatosan változtak. 1956-ban 16 ággyal, 1960-ban már 20 ággyal működött, melyből 3 csecsemő, 5 pedig intenzív ágy volt. 1975-ben az ágylétszám 28-ra bővült, így egy különálló, 9 ágyas csecsemőrészleg is megnyílhatott.

A töretlen szakmai és infrastrukturális fejlődés az ezzel párhuzamosan kialakuló emberi erőforráshiány megoldását is követelte. 

Az idegsebészeti ágon 1965-től az osztály második sebésze dr. Dömötör Lajos, majd az őt felváltó, az osztályon egy évtizedig tevékenykedő dr. Katona Ferenc lett, aki 1975-ben saját érdeklődési területének megfelelően – a gyermekek műtéteket megelőző és követő fejlődésével kapcsolatos tapasztalatai nyomán – önálló Fejlődésneurológiai Osztályt hozott létre a Svábhegyi Állami Gyermekgyógyintézetben, mely az intézet megszűnésekor a Szent Margit Kórházba költözött. Dr. Katona Ferenc 2023-ban bekövetkezett haláláig tevékeny maradt, a fejlődésneurológia területen nemzetközileg is elismert, vitathatatlan szakmai érdemekkel, sokan a „babák megmentőjeként” is emlegetik. 1972-ben dr. Vajda János is csatlakozott az osztályos sebészeti munkához, akit 3 év múlva rotációs rendszerben több fiatal idegsebész követett 1-2 éves időtartamra a gyermek-idegsebészeti gyakorlat megszerzése céljából. Vajda Tanár Úr jelenleg is aktív és segíti több évtizedes tapasztalatával munkánkat.
Dr. Pásztor András közel egy évtizedet töltött dr. Paraicz főorvos mellett. Mint sebészek, ebben az érában hosszabb időt töltöttek az osztályon: Kordás Mariann, Horváth Miklós (aki új jelentőséget adott a korábban elhanyagolt jelentőségű koponya rekonstrukciós műtéteknek, illetve aki évekig az egyesült államokbeli Shilling professzor szakmai támogatását élvezhette), Czirják Sándor, Turóczy László, Sztonák László, Szeifert György, Hantos Péter, Kövecs Kálmán.

A megnövekedett idegsebészeti feladatok mellett a gyermekgyógyászati ellátásban is erős igény mutatkozott új szakemberek bevonására. 1974-ben dr. Kovács Zsuzsanna, majd dr. Hollósy Andrea második gyermekorvosként kerültek az osztályra, illetve 1975-ben dr. Dobronyi Ilona követte őket, aki 1984-ben az elsők között gyermekneurológus szakvizsgát is tett, illetve a mindennapi gyógyítás mellett a tudományos konferenciák és oktatás területén is igen aktív volt.

Dr. Szénásy Józsefet nyugdíjba vonulása után dr. Kónya Eszter követte csecsemő-és gyermekgyógyászként és gyermekneurológusként, aki a 80-as évek végétől a neurosonographiás vizsgálatokat is megkezdte, és rutin alkalmazássá fejlesztette a csecsemők ellátásában, gondozásában.

A 90-es évek újabb fordulópontot jelentettek a további bővítés és modernizálás vonatkozásában. 1994-ben 560 négyzetméteren új, akkor korszerűnek számító gyermekosztály épült, mely 10 ágyas csecsemő, 4 ágyas gyermekintenzív és 13 ágyas különálló gyermekrészlegből állt, több kiszolgáló helyiséggel, kislaborral, ebédlővel és játszósarokkal kiegészülve. A korszerűsítéshez és a kórtermek gépi felszereléséhez jelentős támogatás érkezett a Kansasi-i egyetemtől, mely együttműködés a Kansasi Egyetem gyermekonkológiai ellátás fejlesztését célzó „Micimackó” programján keresztül valósult meg. Ez az anyagi támogatáson kívül szakmai támogatást is jelentett, egyéni továbbképzések és kongresszusi részvétel kapcsán több orvos és nővér is lehetőséget kapott, hogy hosszabb-rövidebb időt Kansas Cityben töltsön. Dr. Tóth Katalin gyermekgyógyász és gyermekneurológus szakorvosként is a programon keresztül kapcsolódott be a gyermekidegsebészeti osztály működésébe 1991 és 1993 között.

Ekkorra a gyermek anaesthesiológia és az intenzív terápia is hatalmas változáson ment keresztül, az osztály betegeinek specifikus igényei és az ellátottak növekvő száma szükségessé tette egy osztályos anaesthesiológus alkalmazását. 1994 és 1996 között ezt a feladatot dr. Lamp Gabriella, 1996-tól dr. Lázár Eszter látta el, aki még napjainkban is hozzájárul az osztály működéséhez.

Dr. Paraicz főorvos 1994-es nyugdíjba vonulása után dr. Dobronyi Ilona megbízott főorvosként vette át az osztály vezetését.

1997-ben az Intézet karizmatikus idegsebész szakorvosa, dr. Bognár László kapott felkérést az osztály vezetésére, a Lyon-i gyermekidegsebészeten (Pierre Wertheimer Hopital Neurologique et Neuro-chirurgica) töltött évek utáni hazatérését követően. Bognár professzor úr az 5 éves franciaországi tanulmányai során a kor világviszonylatban is kiemelkedő nagyjaival dolgozott, ezen tudása révén hazatérését követően a budapesti centrumot beemelte az európai vérkeringésbe, a modern gyermekidegsebészet hazai pilléreit megalapozta. Újításai között a szabályozható nyitási nyomású shunt szelepek bevezetése, a ventriculoscopos beavatkozások rendszeres alkalmazása mellett a craniosynostosisos betegek korszerű ellátásának megszervezése is szerepe. További számos értékes javaslatának és technikai újításnak köszönhetően az osztályon fellendült az epilepszia sebészet is. Az osztály jelentős szakmai fejlődéséhez új technikák bevezetésével, hatékonyabb kezelési módszerek alkalmazásával és értékes tudományos munkával is hozzájárult. Többek között Magyarországon elsőként alkalmazta a koraszülöttek posthaemorrhagias hydrocephalus esetén a ventriculo-subgalealis shunt beültetését, mely napjainkra jól bevált módszer a hydrocephalus átmenti kezelésére. A módszer bevezetésének köszönhetően a hazai gyermekidegsebészeti ellátás immár a kissúlyú koraszülöttek populációjára is kiterjedt, alacsony szövődmény-aránnyal jelentett (és jelent) hidat a koraszülött agy fejlődésének kritikus időszakában. Az intézetben Vajda Jánossal elsőként alkalmazta az úgynevezett split laminotomiát a gyermekkori gerincvelői daganatok műtétéhez. A gyermekosztály szakmai hagyományait követve az interdiszciplináris szemlélet is egyre nagyobb hangsúlyt kapott. 2001-től dr. Bognár főorvos állandó idegsebész társa dr. Madarassy Gábor lett, majd 2005-ben csatlakozott dr. Markia Balázs, aki akkor rezidensként kezdte meg gyermekidegsebészeti képzését Bognár professzor tanítványaként. 

2005 után anyaintézetét elhagyva Prof. dr. Bognár László pályafutását a Debreceni Egyetem klinikai igazgatójaként, egyetemi tanárként folytatta, melynek a gyermek idegsebészet kiemelt profiljává vált. Több, mint 18 éves vezetése alatt a  debreceni klinika több területen is országos központtá vált, illetve bekerült az idegsebészet európai élvonalába. 2005-ös távozása után dr. Gyorsok Zsuzsanna lett az osztály vezetője, a sebészi feladatokat dr. Markia Balázs, és konzulensként Prof. Bognár látták el.

Dr. Kónya Eszter mellett 1998-tól az osztály munkájához dr. Gyorsok Zsuzsanna, gyermekgyógyász, gyermekneurológusként kapcsolódott. 2008-ban gyermekgyógyászként csatlakozott az osztályhoz Dr Eiszrich Ádám, aki gyermekneurológiai szakvizsgát szerzett és 2014-ig dolgozott állandó munkatársként az Intézetben.

2014-ben Kordás Marianna vette át az osztály vezetését két fiatal idegsebész kolléga, dr. Nagy Gábor és dr. Elor Guy szakorvosok vezetőjeként. Az évtizedekig egyeduralkodó és megkerülhetetlen gyermekidegsebészeti osztály működése stabilizálódott, ugyanakkor más egyetemi centrumok fejlődésével és fejlesztéseivel párhuzamosan jelentősége, pozíciója változott, teljesítménye fenntartásához a korszerű ellátás kialakítása érdekében paradigmaváltás vált szükségessé.

Készítette: Pálmafy Beatrix